Velence története

Velence a Buda és az Adriai-tenger között futó fő kereskedelmi út mellett feküdt, így már a római korban komoly településnek számított a Savaria és Aquincum között futó hadiúton. A középkorban valószínűleg székesfehérvári épületeken dolgozó olasz mesteremberek éltek itt. A település legrégebbi temploma az 1690 körül épült református templom. A 19. században a városban élt Molla Szádik, akinek a sírját a helyi temetőben találjuk. Az 1930-as években a község, Gárdonyhoz hasonlóan, üdülőfaluvá vált, komoly fejlődésnek indult. Az 1970-es években ismét fellendülő Velencén épült meg az ország első Ifjúsági és Kiránduló Központja. 2004-ben városi rangot kapott a település.